A Papillon történelme

A papillonok származását a mai napig rejtély övezi. Egyesek azt állítják, hogy az ázsiai törpekutyáktól származik, mint például a japán chin, míg mások úgy vélik, hogy a Távol-Kelethez nincs sok köze a fajtának, és ahogy az európai spánielek kereszteződtek egyre kisebb és kisebb társaikkal végül egy törpe méretű fajta született. Bármi legyen is a származásuk hátterében, a törpe spánielek már az 1200-as évek óta jelen vannak Európában. Nagy népszerűségre a XV. században tettek szert a törpespánielek, a királyi bíróságokon Lengyelországban, Svédországban, de a legnagyobb rajongást Franciaországban kapták. A papillonok a mai modern változatai azon törpespánieleknek, akik a régi festményeken és faliszőnyegeken a nemesi körökben és az úrhölgyek öleiben ábrázolták, éppen ezért a “királyok kutyájának” nevezték őket, hiszen legintább a palotákban fordultak meg. Sok híres festőművész készített portrékat a korai papillonokról, mint például Tiziano, Ruben, Goya, Rembrant, Fragonard, Watteau és Van Dyke. II. Henrik, III. Henrik, Madame Pompadour és Marie Antoinette is nagy csodálója és szerető tulajdonosa volt ezen kiskutyáknak és gondosan óvták megjelenésüket az évszázadok folyamán. Amikor Marie Antoinettet 1793-ban kivégezték több kiskutyáját is tovább gondozták a párizsi házban, így a “papillonok házaként” is emlegetik eme épületet. Marie kedvenc kis spánielje állítólag leszármazottja volt egy nagyon régi fajtának, amelyet csak Continental Toy Spánielként emlegettek és már a XIII. században megjelentek róluk templomi freskók és festmények.

A francia forradalom idején a papillonok voltak a bíróságok legkedveltebb kutyái, Olaszországban, Bologna térségében örvendtek talán a legnagyobb népszerűségnek. XIV. Lajos király számos törpespánielt vásárolt és hozatta be őket szamárháton Spanyolországon keresztül Franciaországba. Nagy Lajos uralma alatt a lelógó fülű típus volt a jellemző, azaz a phalene(jelentése: éjjeli lepke, molylepke). Idővel azonban megjelentek az álló fülű egyedek is, akiknek a fülén a hosszú és selymes szőr leomlott. Ennek a változásnak nem tudni a pontos okát, egyesek szerint a fajta mutálódásának folyamán alakult így, míg mások szerint a miniatűr spiccekkel való keveredésnek lett a végeredménye ez a fültartás. Ettől függetlenül a mai papillonok testalkata és szőrzete megegyezik, az akkori törpespánielekével és mindkét fültartás elfogadott és helyes. Egy almon belül egyaránt születhet álló és lógó fülű egyed is, a szülőktől függetlenül. Később az álló fülű egyedek a papillon elnevezést kapták(jelentése: pillangó) és míg Európában két különböző fajtaként van bejegyezve, addig Észak-Amerikában csak a papillon létezik két elfogadott stílusban. A két típust együtt bírálják ebben az országban és nem számít előnynek vagy hátránynak a fültartás, ahogy a többi amerikai fajtánál sem.

Az álló fülű változat jóval népszerűbb lett, mint a lógó fülű, olyannyira, hogy sokan azt hiszik, hogy a phalene egy kisebb változata a papillonnak és nem a közvetlen őse. Pedig, ha pontosak akarunk lenni, a papillon egy “álló fülű változata” a phalenenek és nem fordítva. Egy másik nagy változás a fajta színében következett be, ugyanis az eredeti törpe spánielek egyszínűek voltak, míg, ma az alapszínük fehér, foltokkal a test különböző pontjain. Az egyszínű egyedeket manapság kizárják mind a kiállításokon, mind a tenyésztésben.

A fajta népszerűségének ellenére Angliába nem volt papillon 1901-ig és a fajtát csak 1923-ban fogadta el az angol kennel klub. Az Egyesült Államokba csak a XX. század első évtizedeiben jelent meg, de a teljes jogosultságot csak 1930-ban kapta meg a fajta, hogy az amerikai kennel klub tagja lehessen, ahol a Toy Groupba sorolták.

A papillonok egy kevésbé ismert oldala, hogy igen hatékony patkányozó kutyák. Bár túl apró ahhoz, hogy azonnal meg tudjon ölni egy kifejlett patkányt, így addig “játszik” vele, amíg teljesen kifárasztja és eztán fejezi be a “munkáját”. Amellett, hogy a papillonok rendelkeznek az ilyesfajta rágcsálók kiirtásának képességével, nagyszerű nyomkövető kutyák, kiváló eredményekkel szerepelnek engedelmességet, agilitást igénylő és küllemi versenyeken is. Elbűvölő természetükkel, magas intelligenciájukkal és különleges megjelenésükkel a terápiára szoruló személyeknek is segítséget tudnak nyújtani. Mindamellett, hogy hozzáértő kezek alatt egy nagyszerű munkakutya válhat belőle, elsősorban a hétköznapi életben nyújthat hűséges és vidám társaságot számunkra.

Saját fordításom. 🙂