A tenyésztés, mint tudományos művészet

Sokan jönnek hozzánk nap, mint nap. Sokszor hangzik el, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy kutyák vesznek körül és minden nap velük vagyunk. Sokan látják csak a jéghegy csúcsát. Tényleg szerencsések vagyunk, de semmi nem hullott az ölünkbe. A tenyésztés egy olyan hivatás, hobby, ami nem ér véget délután 4-kor és sokszor még az éjszaka elérkezésekor sem. Hóban, fagyban, szélben, viharban, 0-24-ben állunk az állataink szolgálatában és azért dolgozunk mellettük itthonról, hogy minél ideálisabb életet teremthessünk NEKIK. Mert ha ők boldogok, akkor mi is… és akkor minden erőfeszítés megérte.
A legtöbb ember azt gondolja először, hogy mi sem egyszerűbb, mint összerakni egy kant és egy szukát, hogy aztán boldogság fürdőben úszva kiskutyákat lehessen dögönyözni.

Azonban a tenyésztés más szóval NEMESÍTÉS. Ebből az következik, hogy az ember a jónál is jobbat “hozzon létre” kihasználva a modern világunk adta egészséget garantáló lehetőségeket.
A tenyésztés nem egyenlő a szaporítással, ugyanis utóbbi tevékenység célja a profitszerzés, a lehető legminimálisabb költségekkel a lehető legtöbb pénzhez hozzájutni amilyen gyorsan csak lehet, melynek folyamán sem az egészségügyi eredmények, sem a vérvonalak nem számítanak, felelősségvállalás nélkül folyik a “gyártás” a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával, kizárólag profitszerzés céljából.
Egy igazi tenyésztő magának tenyészt, a célja a saját előrehaladása, melynek érdekében a párosítás tervezett és sok feltételnek megfelel. A legjobb vérvonalak kiválasztása alapvető fontosságú, hiszen “futottak még” minőségből nem lehet várat építeni.

Egy igazi tenyésztő elsősorban tisztában van a fajtájával és jobban ismeri, mint a tenyerét. A fajtaleírás (standard) ott van a fejében, kívülről fújja, “érzi”.

Saját kutyájának hibáit ismeri, nem a bírónak kell ezt megmondania.

Hibátlan kutya nincs! Ha valaki ezt gondolja, akkor még sokat kell tanulnia és sajnos ezzel a mentalitással nem is fog előrejutni soha.

A hibák ismeretében van lehetősége az embernek javító célzattal újabb generációt “létrehozni”. Sok lehetőség van egy tenyésztő kezében, de alapvető genetikai öröklődési szabályok ismerete nélkül a javító szándék is hamar kudarcba fulladhat, ugyanis pl. egy kis méretű kutyán nem egy túl nagy méretű kutya fog javítani, hanem egy korrekt méretű. Egy félős kutyán nem egy agresszív kutya fog javítani, hanem egy kiegyensúlyozott.

Gyakorlatilag minden egyes porcikának és tulajdonságnak megvan az öröklődési szabálya, melyet minden felelősségteljes tenyésztőnek behatóan ismernie és mérlegelnie kell, mielőtt egy párosítás létrejön.
A külső jegyeken kívül legalább ennyire fontos a belső: a vérvonal és a felmenők. Lehetőségekhez mérten élőben, de legalább fotón illik ismerni a törzskönyvben fellelhető ősöket: kutyákat, különös tekintettel azokra, akik többször is szerepelnek a törzskönyvben, hiszen rájuk való vonaltenyésztés eredményeképpen az ő külső jegyeik és hibáik ugyanúgy feltűnhetnek jellemzően.

A vonaltenyésztést kimagasló minőségű kutyákra szokás véghezvinni nagyon szigorú egészségügyi kontroll mellett, mert a jó tulajdonságok rögzítésekor adott esetben problémák is előfordulhatnak (szoros rokontenyésztés esetén). Ugyanakkor minden nagy vonal ott szokott bezárulni, ha a saját csapdájába kerül, nem nyit új vonalak irányába, pedig a vérvonalak sokszínűségének biztosítása is nagyon fontos.
Egy tenyésztés szempontjából további alapfontosságú dolog az egészség. Onnantól, hogy mi, emberek átvettük a Teremtő szerepét, onnantól egy fajta sorsa, élete a mi kezünkbe kerül. Azonban nem mindegy, hogy ezzel a lehetőséggel hogyan bánunk.

Ma már szerencsére rendelkezésünkre állnak olyan egészségügyi szűrések, melyek fajtákra jellemző betegségeket DNS-ből megmutatnak. Az ezekre való mentességet, hordozást illetve terheltséget. Egy felelősségteljes tenyésztő ezeket mind felhasználja, mint információ és a jobbra törekedés miatt párosításainak eldöntésekor ezeket az eredményeket is evidenciába veszi. Természetesen vannak klinikailag szűrhető betegségek is, mint a diszplázia (csípő, könyök, vese), a szembetegségek, szív- és egyéb szervek megbetegedései.
A tenyésztés mindenhol ott kellene, hogy kezdődjön, hogy a tenyésztő ezeket a szűréseket a tenyésztésre szánt kutyáin elvégezteti és az eredményeknek megfelelően szelektálva csak az egészséges, jó szűrési eredményű kutyákkal tenyészt, vagy olyan javító szándékkal, hogy a kölyköknek, azaz a következő generációnak legyen már jó az eredménye, ezzel is garantálva a hosszú, egészséges életét a kutyáknak.

Egy felelősségteljes tenyésztő tiszteletben tartja a kedvelt fajtájának múltját és tenyésztő elődjeinek munkáját, így az eredeti munkakörre való hajlam megőrzése a tenyésztők kutyakötelessége! Egy juhászkutyában őrizzük meg a terelés ösztönét, egy vadászkutyában a vadászatra való hajlamot stb.

A kutyakiállítások világa olykor félrevezető is lehet, ha nem kellő fajtaismerettel rendelkező bírók olyan kutyának adnak győztes címeket, melyek alapvetően nem lennének érdemesek rá, így nem biztos, hogy egy győztes cím még bármit is jelent, de azért sok eredmény és cím enged arra következtetni, hogy az adott kutya tényleg jó. Sok bíró nem tévedhet akkorát, de egy jó címhez sokszor szerencse is elég. A kiállítási eredmények semmiképpen sem lehetnek mérvadóak egy párosítás kiválasztásánál!

Léteznek tenyészszemlék, ahol specialista bírók nagyon alaposan lebírálják a kutyákat “tenyésztési” szempontokat is figyelembe véve, az itt szerzett eredmény fontosabb, mint sok Champion cím. A tenyészszemlén elérhető legmagasabb eredmény a Tenyésztésre javasolt, mely kiváló egészségügyi-, munka- és karakterteszt eredmények mellett Tenyésztésre kiemelt-re fokozható.

A Tenyésztőnek van még egy nagyon fontos eszköz a kezében, amit onnantól, hogy beleszól a természet törvényeibe neki kell megcsinálnia. Ez pedig a szelekció. Enélkül kimagaslót alkotni lehetetlen. A Tenyésztőnek ki kell választania a legjobbat különböző szempontokat figyelembe venni (külső jegyek, viselkedés, vérvonal, egészségügyi eredmények) és ezt tovább vinnie, miközben gondoskodnia kell arról, hogy a nem tenyésztésre választottak a lehető legjobb helyeken, szeretetben éljenek, felelősségteljes gazdánál, ahol ivartalanításra kerülnek.
Egy fajta felemelkedhet vagy elbukhat a tenyésztők és szaporítók áldásos tevékenysége miatt. A Tenyésztő egy kapocs a múlt és a jövő között, rajta múlhat egy fajta továbbvitele vagy tönkretétele.

Akárcsak egy szobrász, egy festő vagy egy író, a tenyésztő is alkotást hoz létre kreatitvitástól vezérelve. Viszont míg a többi művész tárgyakkal dolgozik, addig a tenyésztő élőlényekkel és emiatt a felelősség hatványozott. Egy hiba adott esetben csak több generációval javítható illetve az egész tevékenység természeti jellegéből adódóan a “gépezetbe” bármikor hiba léphet. Míg a többi művész bármikor félretolhatja az alkotást és fél év múlva újra nekikezdhet, addig egy Tenyésztőnek nincs megállás.

Mégis miért csinálja az ember?
Puszta örömszerzésből, kreativitásból és szerelemből. Legalábbis egy igazi Tenyésztő, akit most már Te is meg fogsz ismerni, ha találkozol vele, mert ha mindezt végigolvastad, akkor megismerted a tenyésztés filozófiáját.
Végezetül lássuk, hogy mi a legnagyobb büszkesége egy Tenyésztőnek?
Amikor évekkel később egy általa tenyésztett kutyát újra lát és magában konstatálja, hogy pontosan olyan lett, mint amilyennek “eltervezte”. Miközben hallgatja a gazdáktól, hogy nekik van a világ legfantasztikusabb, legokosabb, legszebb kutyája, a Tenyésztő csak nézi, mert a felsoroltak mellett neki ez a “gyermek” még ennél is többet jelent… látja benne a múltat, hogy melyik felmenőjére hasonlít a feje, a szeme, a nyakíve, a természete… előjönnek az emlékek, a szülei kölyöknek, a nagyszülei, a kalandok… sok-sok év munkájának eredménye áll ott, aki a Gazdik szeme fénye és a Tenyésztő szívének lüktetése.
Szerintem tenyészteni csak így érdemes. Minden más kölyköket produkáló tevékenység nem fér bele a “TENYÉSZTÉS” kategóriába.

Írta: Trefán-Török Alexandra – https://hullocsillagszoro.com/2017/04/03/a-tenyesztes-mint-tudomanyos-muveszet/