Papillon standard (FCI 77)

Eredet: Franciaország és Belgium

Általános megjelenés: Ennek a kicsi, pompás, hosszúszőrű spánielnek normális, harmónikus testfelépítése van. Mérsékelten hosszú pofája rövidebb, mint a koponya. Élénk és kecses, de robosztus is, és tartásában büszke. Mozgása szabad és elegáns. Testhossza nagyobb, mint a marmagassága.

Fej és Koponya: A testhez viszonyítva normális arányú, viszonlyag könnyebb és rövidebb, mint a nagy és középnagy spánielek. A koponyának nem szabad sem elölről, sem hátulról nagyon kereknek lennie. Néha látható a középbarázdára való utalás. A pofa rövidebb, mint a koponya, finom, hegyesen összefutó, oldalt enyhén befelé ívelt. Felfelé sohasem ívelt. Az orrhát egyenes és hangsúlyos stoppon megy át a koponyarészbe. Nehéz kutyáknál a stop kevésbé kifejezett, de észrevehető, a nagyon kicsi kutyáknál erősen kifejezett anélkül, hogy durva megtörést okozna.

Orrtükör: Kicsi, fekete és kerek. A felső oldala kissé lapos.

Ajkak: Erősen pigmentált, keskeny és szorosan egymáshoz simulnak.

Fogazat: Elég erős, jól záródó normális harapás.

Nyelv: A nyelvnek sosem szabad látszania. Hiba, ha állandóan kilóg, vagy ujjal megérintve nem húzódik vissza.

Szem: Elég nagy, a tágra nyitott és nem kidülledő szemnek széles mandulaformája van. A fejen mélyen helyezkedik el annyira, hogy a belső szemzug a koponya és a pofa választóvonalára esik. Sötét színűek és nagyon kifejezők. A szemhély erősen pigmentált.

Fülek: A bőr finom és ellenálóképes. Mindegy, hogy lelógó vagy felálló a fül, nem szabad túl hegyesen végződnie és ezt tapintással kell ellenőrizni. A fülek messze hátul tűzöttek és távol állnak egymástól, így a koponya enyhén kerek formája látható marad.

A lelógó fül változata, franciául a „PHALENE” – kifejezéssel: Nyugalomban a fülek magasan tűzöttek, pontosan a szemvonal fölött lelógva hordják és mégis igen mozgékonyak. Hullámos szőrrel díszítettek, amely nagyon hosszú lehet és a kutyának nagyon szép külsőt kölcsönöz.

Az álló fül változata, franciául a „PAPILLON” – kifejezéssel: A fülek magasan tűzöttek jól nyitottan, oldalra kifelé tartott fülkagylóval. A fülkagyló belső része a vízszintessel 45 fokos szöget alkot. Elfogadhatatlan, hogy a fül hegyesen felfelé álljon és a német spitz füléhez hasonlítson. A fülkagyló belső oldala finom, egyenletesen hullámos szőrrel fedett, azonban a leghosszabb sem érhet túl a fül szélénél. A fülkagyló külső oldala hosszú szőrökkel fedett, amelyek dús zászlóként a fülszélen túlérnek.

A két változat párosítása gyakran félig egyenesen felálló fület eredményez, lelógó véggel. A fültartásnak ez a kevert formája súlyos hiba.

Végtagok:
Vállak: A lapocka és a felkar jól fejlettek, és egyforma hosszúak. Jól szögeltek és jól kapcsolódnak a törzshöz.

Lábak: Egyenesek, erősek, eléggé vékonyak. A kutya ne tűnjön hosszú lábúnak. Oldalról nézve csak feltételezhető a csukló helyzete. A csánk jó szögelésű. Elölről és hátulról nézve a lábak párhuzamosak.

Mancsok: Elég hosszú úgynevezett nyúlmancsok, amelyek függőlegesen állnak a talppárnákon. A körmök erősek, kívánatos a fekete szín, barna vagy fehér színű kutyánál világosabbak (fehér színű vagy fehér mancsú kutyáknál a fehér köröm nem hiba, ha a kutya egyébként jól pigmentált). Az ujjak inasak, szárazak. A talppárnák ellenállóképesek, az ujjak között bőséges finom szőrzet van, amely elöl túlér a mancsokon és csúcsot képez.